Túlsúly: van megoldás!

A napokban nyugat-magyarországi fürdőhelyen pihentem pár napot. Megosztom veletek „szakmai szemmel” tett megfigyeléseimet és gondolataimat. Előre bocsátom a jó hírt: mindarra, amit ott láttam, van megoldás.

A biológiában semminek nem látjuk értelmét, hacsak nem az evolúció szemszögéből vizsgáljuk.”

Gyógyfürdőbe többnyire azok járnak, akik már valamilyen egészségi kihívással szembesültek, hosszantartó, leginkább mozgásszervi megbetegedésben szenvednek. Mégis, ami az első perctől a legfeltűnőbb volt számomra, az a túlsúlyosok nagy száma. Idősek és fiatalok, férfiak és hölgyek, szinte minden korosztály egyformán képviselteti magát túlsúlyosok népes táborában. Ami még elgondolkodtatóbb, hogy sok olyan családot láttam, kisgyerekekkel, ahol mindenki súlyfelesleggel küzdött, de olyan família is akadt, ahol „csak” a gyerekek voltak elhízottak.

Az idősebbek közül láthatóan sokan szenvedtek mozgásszervi panaszoktól: egyik vagy másik lábukra sántítottak vagy merev lábakkal botorkáltak a gyógyvizes medencék felé, ahol a fájdalmakra enyhülést kerestek. Sokszor előkerült a bot, a mankó, a rolátor, és sajnos néhányan kerekesszékkel tudtak már csak közlekedni.

A túlsúly, az elhízás és az idősebb korban megjelenő ízületi problémák véleményem szerint egy közös okra vezethetők vissza: a nem megfelelő táplálkozásra, olyanra, amely egyszerre okozza a hormonháztartásnak a súlygyarapodást lehetővé tévő eltolódását és a folyamatos, szervezetszintű gyulladást, ami hosszú távon az ízületek károsodásához és ezzel mozgáskorlátozottsághoz vezet.

Mi a „nem megfelelő” táplálkozás?

Egyszerűen megfogalmazva az, ami nem felel meg genetikai örökségünknek. „A biológiában semminek nem látjuk értelmét, hacsak nem az evolúció szemszögéből vizsgáljuk.”, írta Theodosius Dobzhansky, neves amerikai biológus nem is olyan régen, 1973-ban. Azonban, ha belegondolunk, sem magunk, sem a hivatalos étrendi ajánlásokat kidolgozó testületek nem tekintetnek ránk, emberekre az evolúció szemszögéből, amikor ajánlásaikat és kötelező előírásaikat megfogalmazzák.

Ha megnézünk néhány képet az 1960-as évekből, pl. az Apollo-program vagy a woodstock-i felsztivál közönségéről, hosszas keresés után sem találunk a felvételeken túlsúlyos vagy elhízott embereket.

Mikor kezdődött az „elhízásjárvány”?

Az első ilyen ajánlás 1977-ben jelent meg az USA-ban USDGA (United States Diatery Guidelines for Americans) Az ajánlást és annak alapelveit hamarosan más országok is átvették, így 1980-ban Nagy Britannia, majd 1987-ben Magyarország is hasonló ajánlásokat fogalmazott meg. Utóbbiakból néhány:

„2. Együnk kevésbé zsíros ételeket: a főzéshez, sütéshez inkább margarint vagy olajat használjunk. Különösen fontos ez a keveset mozgók, az ülőfoglalkozásúak számára.”

„3. Kevés sóval készítsük az ételeket, utólag ne sózzunk: a mérsékelten sós ízt nagyon gyorsan meg lehet szokni. Különösen kerüljük a sózást gyermekeknél, mert az ekkor kialakult ízlés az egész életre kihat.”

„5. … A tejtermékek közül a kisebb zsírtartalmúakat válasszuk.”

„7. Asztalunkra mindig kerüljön barna kenyér. …”

„8. „Naponta négyszer-ötször étkezzünk. … lehetőleg mindig azonos időpontban együnk.”

„10. … Nincsenek tiltott táplálékok, csak kerülendő mennyiségek!”

Ha egy fürdőhelyen vagy akár csak mindennapi ügyeinket intézve az utcán sétálunk és figyeljük honfitársainkat, ébredhet bennünk gyanú azzal kapcsolatban, hogy az ajánlások esetleg mégsem működnek, hiszen 1977 óta eltelt csaknem 50 év, és tudjuk, hogy az amerikaiak nem karcsúbbak és egészségesebbek lettek az elmúlt évtizedekben, mint ahogyan sajnos itthon sem ezt figyelhettük meg az 1987 óta eltelt 36 év alatt.

Mi lehet a megoldás annak érdekében, hogy elkerülhessük vagy visszafordítsuk a túlsúlyt, inzulinrezisztencia megnyilvánulását, a cukorbetegséget, a gyulladást, az abból eredő mozgásszervi panaszokat és más, hasonló krónikus egészségi állapotokat?

El kell gondolkodnunk azon, mit ettek elődeink az utolsó néhány millió évben, egy olyan időtávlatban, amely evolúciós szempontból „értelmezhető”, tehát amely alatt az alkalmazkodási folyamatok végbementek. Az a 10-12 ezer év, amely a mezőgazdálkodás megjelenésétől napjainkig eltelt, nem ilyen időtáv.

Ha van olyan ismerősöd, aki számára hasznosak lehetnek ezek információk, küldd el neki is!

Ha étkezéssel kapcsolatos döntéseinkben nap mint nap érvényesítjük az evolúciós szempontokat, és genetikai örökségünknek megfelelő, tehát „valódi” ételeket választunk, csodás eredményeket érhetünk el!

Így volt ez Zoltánnal is, aki túlsúlyára és kezdődő cukorbetegségére keresett és talált megoldást. Történetét itt olvashatod el: https://fuggetlen-egeszseg.hu/zoltan/

Ha kérdésed van a fentiekkel vagy Zoltán történetével kapcsolatban, kérlek írd meg a hello@fuggetlen-egészség.hu címre!

Jó egészséget!