Gondolatok a piros lámpánál

Prof. Tim Noakes

  Állok a piros lámpánál és szomorú vagyok. A szomorúságom egy bizonyos piros lámpához kapcsolódik. Gyakran járok Budapesten az Ajtósi Dürer sor és a Hermina út kereszteződésében, és mindig pirosat kapok. Van időm tehát nézelődni, és gyakran elkeserít, amit látok. A közelben van a Vakok Állami Intézete, így sok ember jár arrafelé fehér bottal. Számomra a legfelkavaróbb látvány azonban a közelmúltban megvakult nők és férfiak látványa, akiket segítőik láthatóan akkor kezdenek megtanítani a világtalanul való közlekedésre. Bizonytalanok, elesettek, védtelenek. Álljon itt egy idézet szakértőktől: „A cukorbetegség a vezető oka a munkaképes korú lakosság vakságának, … A diabétesz időben megkezdett megfelelő kezelésével, tartós gondozásával azonban a szövődmények megelőzhetőek lennének!” [1] Talán Önnek is feltűnt a feltételes mód az idézet végén. A Magyar Diabetes Társaság „Teljes élet cukorbetegen” című oktatóanyaga ír ilyen bizonytalanul a szövődmények, így a vakság elkerülésének lehetőségéről. Nem teszik hozzá, sajnos, hogy nem csak a magas vércukorszint, (pl. kezeletlen kettes típusú cukorbetegek esetén), hanem a magas inzulinszint is károsítja az ereket, legelőször a vese és a retina hajszálereit. A mai étrendi előírások a cukorbetegek számára olyanok, hogy szükségessé teszik a rendszeres és jelentős inzulinbevitelt. Így maga az étrend és a kezelés is hozzájárul mind a magas vércukor- mind a magas inzulinszint fenntartása által az érkárosodásokhoz, a vakság kialakulásához. Ki kell mondjuk: a cukorbetegek számára adott étrendi előírások elavultak, tévesek, így jelentős mértékben járulnak hozzá tartós egészségkárosodásuk kockázatának növekedéséhez. Itthon semmi jele a változásnak, a friss kutatási eredmények vagy akár csak a józan ész térnyerésének, sajnos. Ezért vagyok szomorú a Fehér Bot Világnapján! Is.   [1] Forrás: http://www.doki.net/tarsasag/diabeteslaikus/info.aspx?sp=270&web_id=